Núbia és a a „fekete fáraók” piramisai

A núbiai állam már régen nem létezik, de Núbia fontos szerepet játszott az ókorban, a Nílus középső szakaszán végig virágoztak a különféle núbiai királyságok, időnként a núbiaiak még Egyiptom egyes részein is uralkodtak.

Saját írásmódjukat használják, amely egyfajta keveréke a görög és a kopt ábécének. Az ókorban Núbiát a Földközi-tenger és Fekete-Afrika közötti kapcsolódási pontnak tekintették, és ma is ezt a szerepet tölti be. A núbiai kultúrát azonban erőteljesen fenyegetik: a régi núbiai isteneket először a kereszténység, majd az iszlám, a régi írást az arab váltotta fel. Egyiptomban egyetlen kormány és Szudán egyetlen szövetségi állama sem nevezi meg Núbiát.

Amikor az 1960-as években a Nasser-tavat megduzzasztották, a núbiai örökség nagy része a vízbe süllyedt. Végül a legfontosabb istentiszteleti helyet, Abu Simbel templomait lebontották, majd 64 méterrel magasabban újjáépítették.

Núbiai oroszlán

250 kilogramm is lehet a núbiai oroszlán, a nagy macska legnagyobb alfaja - a 18. században pusztult el az utolsó példány. Az ókorban még nagy populáció élt és szentnek is tartották Núbiában. A núbiai mitológiába is bekerült: Apedemak a háború és a termékenység istene. Emberi teste van, de oroszlán feje és helyenként kígyó az alsó része. A különböző templomromokon néhányat még láthatunk: például a mai Szudán Naga-városában.

Hal óriás

Míg az európai sügér ritkán súlya meghaladja a kilogrammot, rokonai a Nílusban akár a 150 kg-ot is. A nílusi sügér Afrika egyik legnagyobb halfaja. Keresett táplálékhal, amely szívesen keres táplálékot a Nasser-tó mélyén, amelynek déli részét Núbiai-tónak hívják. Egyiptomban és Szudánban ezrek élnek a halászatból. Az egyiptomi oldalon nílusi süllőhajós szafarikat is hirdetnek a turisták számára.

Rekorder núbiai piramisok

Egyiptomban van a legtöbb piramis? Nem! Szudán északi részén, az ókori Núbiában 200- 255 piramis állt (ez forrástól függően változó), így majdnem kétszer annyi, mint az ókori Egyiptomban. A núbiak megnézték északi szomszédaik építészeti stílusát, de piramisukat meredekebb hajlásszöggel építették. A nagy piramisokba temették a núbiai uralkodókat, a kisebbekbe a tisztviselőket. Meroe-ban, Kush királyság régi fővárosában áll a déli piramisok nagy része, ma főleg romként láthatóak, de néhányat újjáépítettek. 2011 óta az UNESCO világörökség részét képezik.

Núbia a moziban

Asterix és Obelix két története játszódik Egyiptomban. Sajnos a núbiaiak ebben nem túl prominensek, de az észak-afrikai nép legalább mindkét képregényben is támogató szerepet játszik.

Először az „Asterix és Kleopátra” című részben, ahol az egyiptomi uralkodónő felkeresi palotaépítési helyét, amelyet feketék húznak fel, utalva arra, hogy a régiek egyiptomiak ideiglenesen rabszolgaként bántalmazták a núbiakat. (Azért voltak jobb idők, amikor a núbiai királynők még maguk is a fáraó trónján ültek, mivel a 25. dinasztia uralkodott Egyiptom egyes részein.)

A 37. kötetben (Asterix és az itáliai futam) Núbia másodszor szerepel. Ezúttal sokkal előnyösebb színben tüntetik fel: a képregényben Etapetete és Rakete hercegnők a távoli Kush királyságból zebrahintóval utaznak Olaszországba, ahol részt szeretnének venni a kocsiversenyen. („Kush” az ősi egyiptomi szó, amely Núbiát jelenti.) A történet szerint a núbiai nők nemcsak a versenyen vesznek részt, hanem olyan vadak és gyönyörűek is, hogy Obelix beleszeret az egyikbe. Természetesen a gallok megnyerik a versenyt a római kedvencek ellen, de végül Asterix nagyvonalúan továbbadja a trófeát "barátaiknak Kush földjéről".

Talán még reménykedhetünk akár egy újabb Asterix-kötetben, amely már végre teljes egészében Núbiában játszódhat.

A nyelv

Núbia nyelvet csaknem kilencszázezren beszélik még mindig, de általában nyelvjárások által, mint például a núbiai kenzi, a dongolawi és a midob nyelvek Ezek az ó-núbiai nyelvre nyúlnak vissza és Észak-Szudánban, valamint Egyiptom déli részén használják – egyébként az arab azonban mindkét országban hivatalos és köznyelv. Az 1973-as Yom Kippur háborúban az egyiptomi hadsereg rádiósként használta a núbiai nyelveket beszélő katonákat, akiket az izraeliek nem értettek.

Őskeresztények

Núbia keresztény volt az ókortól a középkorig. A Nílus földje először a Bizánci Birodalom követei, majd az egyiptomi koptok misszionáriusává vált. A kereszténységet évszázadok óta visszaszorították a muszlim kampányok, a 16. század közepén pedig egész Núbiát iszlamizálták.

Egyszerre csodálatos templomok és kolostorok százai pusztultak el vagy váltak romossá.

Az 1960-as években a lengyel régészek a Nasszer-víztározó elárasztása előtt feltárták a Faras-székesegyházat (a mai Szudán északi részén). A 9. századi templomot gazdagon díszítették falfestmények, a Szent Anna freskót ma a varsói Nemzeti Múzeumban állítják ki, és 1971-ben lengyel postai bélyeget díszítettek ezzel.